A szocializálás nehézségei

Hála az állatorvosi kezelésnek, Tatjána egészségügyi gondja megoldódni látszik. Túlvagyunk a varratszedésen, a seb tökéletesen gyógyult; a következő műtétre, az ivartalanításra másfél-két hónap múlva kerülhet sor, az állatnak addig erősödnie kell. Sokat eszik, továbbra is nagyon élénk és érdeklődő.

Az azonban látszik, hogy eddig nem volt különösebb kapcsolata az emberekkel. A gondozóitól már nem fél, belátta, hogy nem jelentenek veszélyt rá, de megfogni még mindig nehéz, és nem keresi egyáltalán az ember társaságát. Bár a szabad "lófrálás" addig nemigen ajánlott, amíg az állat nem fogható meg biztonsággal, Tatjána már felfedezte a szobát - muszáj volt kiengedni, mert a ketrecben unatkozik egyedül, és a mozgásigényét sem tudja kielégíteni. Szerencsére eddig az a taktikája, hogy amikor megunja a szaladgálást (egy-másfél óra után), magától visszamegy a ketrecbe, így eddig nem került sor embert és állatot próbáló patkányvadászatra. Egyelőre kézből kap enni, hogy összekösse az emberi jelenlétet valami kellemes dologgal. Reméljük, a sok foglalkozás megteszi a hatását, és Tatjánából is kezes, bújós patkány lesz!

Megérkezett a szövettani vizsgálat eredménye. Szerencsére a daganat jóindulatú volt, és épben ki lehetett metszeni, vagyis nyomtalanul el lehetett távolítani. Sajnos jó esély van rá, hogy kiújul, de az ivartalanítás ennek a kockázatát jelentősen csökkenteni fogja.

Köszönjük szépen mindenkinek, aki eddig támogatta Tatjána gyógykezelését, akár a legkisebb összeggel is!